Naplemente még

Igaz, hogy ez a vers a napfelkeltéről szól, a képeim pedig a naplementéről, de mégiscsak összekapcsolódik a két dolog, és szeretem ezt a verset :)

Tóth Árpád: Körúti Hajnal

Vak volt a hajnal, szennyes, szürke. Még
Üveges szemmel aludtak a boltok,
S lomhán söpörtek a vad kővidék
Felvert porában az álmos vicék,
Mint lassú dsinnek, rosszkedvű koboldok.

Egyszerre két tűzfal között kigyúlt
A keleti ég váratlan zsarátja:
Minden üvegre száz napocska hullt,
S az aszfalt szennyén szerteszét gurult
A Végtelen Fény milliom karátja.

Bűvölten állt az utca. Egy sovány
Akác részegen szítta be a drága
Napfényt, és zöld kontyában tétován
Rezdült meg csüggeteg és halovány
Tavaszi kincse: egy-két fürt virága.

A Fénynek földi hang még nem felelt,
Csak a szinek víg pacsirtái zengtek:
Egy kirakatban lila dalra kelt
Egy nyakkendő; de aztán tompa, telt
Hangon a harangok is felmerengtek.

Bús gyársziréna búgott, majd kopott
Sínjén villamos jajdult ki a térre:
Nappal lett, indult a józan robot,
S már nem látták, a Nap még mint dobott
Arany csókot egy munkáslány kezére...

Naplemente

Tegnap este kimentünk naplementét nézni a hugommal és a barátnőjével. Fogtunk egy szöcskét is, ami nagyon szelíd volt, ezért elneveztük Bélának. Utána persze elengedtük útjára.

Egy kutya

Bónus István: Rossz kutya (részlet)

Rossz kutya, te csúnya rossz kutya! -
Mondom neki, – s Bundás úgy örül,
Szemében fekete láng gyullad
S ész nélkül lót-fut lábam körül.
Szavaim, hogy mit jelentenek
Nem érti, nem ügyel rája,
Csak az érzelmeket fogja fel
Agyának pici antennája.
Megérzi, hogy szavam nem üres:
Melegítő áram van benne,
S árad felé annyi szeretet:
Három kutyának elég lenne.

Néhány kattintás

Rég fotóztam már ennyit, mint ma. 317 kép jött össze két-három óra alatt, igaz nem csak én, hanem hugom is fotózott egy párat. Íme néhány a sajátjaim közül (kattintásra nagyobb lesz):


Előjöttek a csigák az eső után:


Ez itt Peti egy teniszlabdával: